„Ardzsuna szólt: Óh, Tévedhetetlen! Kérlek, hajtsd harci szekeremet a két sereg közé, hogy láthassam, kik vannak jelen, kik vágynak a harcra, s kikkel kell majd megküzdenem e nagy összecsapásban!”

Magyarázat:

Ardzsuna ebben a versben a Legfelsőbbet „tévedhetetlennek” szólítja. Vagyis Ardzsuna tisztában van a dolgok tökéletességével. Képes elfogadni a Sors által kiszabott körülményeket, hiszen azok a Tévedhetetlen elrendezéséből alakultak. Ezt a karma törvényszerűsége is alátámasztja. Az események nem véletlenszerűen, igazságtalanul történnek, hanem az ember korábbi tetteinek eredményeképpen élvezi vagy szenvedi korábbi tetteinek édes vagy keserű gyümölcseit. Ez nem tétlenségre és manipulálhatóságra ösztönöz, hanem jelenlegi tetteink súlyának mérlegelésére. Most kell fejlődnöm a tevékenységeimben, most kell komolynak lennem, most kell elmélyülnöm, mert ha nem így teszek, akkor belegabalyodok helytelen tetteim és életvitelem visszahatásaiba. Ez a konstruktív hozzáállás a pozitív változás iránti vágyódást jelenti. S ha az emberben megvan ez az igény, akkor hajlandó és képes szembenézni az ellenségeivel.

Ardzsunának a háborús ellenséggel kellett megküzdenie, de valójában a belső ellenségeket kell legyőznünk. A környezetben a belső gyengeségeink manifesztálódnak, ezért igazából nem a környezettel kell megbirkóznunk, hanem saját hiányosságainkkal: büszkeség, irigység, kapzsiság, önzés stb. S ez a belső harc olyan, akár a háború. Ahhoz pedig, hogy képesek legyünk harcolni, folyamatos gyakorlás szükségeltetik. Az ellenséggel való szembenézés azért is fontos, hogy képesek legyünk felismerni őt a csata közben, ne hagyjuk magunkat megvezetni belső gyengeségeink által.