India Hangja

India világa

Felkerestük Hanumán hídját

2006. március 04. 09:10 - India Hangja

A visszajelzésekből ítélve nem csak szerkesztőségünkben keltett komoly felzúdulást, de az India Hangja olvasóinak a fantáziáját is beindította az előző számunkban közölt, Ádám-hídnak keresztelt Hanumán-híd NASA-i felfedezésének híre. Egyelőre nem tudjuk közölni a NASA által elhíresült műholdfelvételt, hiszen hírlevelünk szöveg formátumú. Bár szerkesztőségünknek birtokában van a felvétel, a mi kíváncsiságunk sem csillapult. Gondoltunk egyet, s utánajártunk az ügynek...

Így kerültünk január 25-én Bombaybe, hogy aztán néhány nappal később a Bengáli-öböl déli fekvésénél lubickolhassunk a tenger habjaiban, egyenesen Ramésvaramban. Akkoriban Európából mínusz 35 fokos farkasordító hidegről érkeztek a hírek. Dél-Indiában éppen +35 fok meleg volt.

Ramésvaram Indiának Sri Lankához legközelebb eső pontja. Valamivel kevesebb, mint 50 km választja el egymástól a két partoldalt. Egy csoportosítás szerint Ramésvaram India négy fő szent helyeinek egyike (a másik három Dvaraka, Badrinát és Puri). A tengerpartján tornyosuló,  impozáns Rámanáthszvámí templom utal Ráma, a hindu számítások szerint több mint egymillió évvel ezelőtti avatár Ramésvarami látogatására.

A jellegzetesen dél-indiai főtornyot a gyönyörűen kifestett 1220 méter hosszú kerengő öleli körbe. Ramésvaramtól fél órányi buszozásra fekszik Danuskodi. Ez a kicsiny, néhány száz fős település nem rég még közvetlenül a hajdani Hanumán-hídnál terült el. Egy pusztító vihar azonban lesöpörte a föld felszínéről, ma már csak a romok árulkodnak a néhai településről. A menetrend szerinti buszjárat egyszer csak megáll: Danuskodi, Danuskodi, kiáltja a jegykezelő, és kezével mutat a messzeségbe.

Homoksivatag. Egy mólószerű tengerbenyúló földnyelv végeláthatatlan hosszúságban. Azt mondták, két kilométerre találjuk az Ádám-hidat. Hoppá, gondoltam magamban, itt a semmi kellős közepén a NASA-féle elnevezést használják. Szóval mégiscsak lesz itt valami érdekes. Egy másik úr pedig elvállata, hogy elvisz bennünket platós teherautójával.  Annyiért, hogy azért a pénzért harmincszor is megebédelhettünk volna. Miért ne gyalogolnánk a gyönyörű homokparton? – fogalmazódott meg csakhamar az ötlet, s már kitaláltuk, hogy egészségesebb is, ha gyalogolunk, meg szebb is. Satöbbi. Két kilométer? Semmi. 20 perc séta a tengerparton.

Mentünk, mentünk, múltak a percek. Tíz perc. No, mindjárt ott vagyunk. Fotózgattunk, jókat beszélgettünk. Hanem aztán a harmincadik percnél feltűnt, hogy ugyanúgy nem látjuk a hosszú földnyúlvány végét, mint az elején. Már egy órája gyalogoltunk a tikkasztó hőségben, persze ivóvíz nélkül, „mért cipelnék magunkkal ivóvizet erre a rövid sétára” alapon. Különben is megittunk egy-egy friss kókuszlevet a homokpuszta elején. Találkozunk néhány halásszal. Kérdeztük tőlük, jó irányba megyünk-e. De hát  hogyan is lehetne eltévedni egy 50 méter széles földszorosszerű, ki tudja, hány kilométer hosszú félszigetnyúlványon? Két órája gyalogolunk. Olykor látni véltük a délibábként elébünk szökő végét a homoksivatagnak. Aztán még egy óra gyaloglás. A keskeny félsziget egyik oldalán a háborgó tenger, másik oldalán úgyszintén. Beszélgettünk egy picit a cunamiról is, de aztán hamar más „vizekre eveztünk” a beszélgetésben. Miféle cunami? Bőven elég lett volna néhány nagyobb hullám.

A már-már elkeseredett nagy utazók, egyszer csak  arra lettünk figyelmesek, hogy nem tűnik el délibáb képzetünk, sőt egyre közelebb kerül hozzánk a part. És valóban: éppen egy hindu család vett szent fürdőt a Ráma és híve által megszentült tengerben. Hamar el is mentek. Magunkra maradtunk. Következhetett az elmaradhatatlan szent fürdő Danuskodiban, azon a helyen, ahonnét Ráma és csapata megkezdte a Srí Lankát Indiával összekötő híd építését. El kell mondanom, a híd valamikori létezéséről többet árul el a NASA-féle felvétel. Amit láttunk, az a tenger, minden irányból. Bizonyára izgalmas dolgok kerülnének a felszínre egy esetleges tenger alatti feltárásból. Ez a költséges feltárás azonban mintha az utókorra maradna. Ja, visszafelé egy kilométer gyaloglás után megjelent a halrakományért a teherautós. Egy ebéd áráért visszavitt minket. De nem túlzok, ha azt mondom, hogy százezernél is több utasa volt a teherautósnak. Ebből vagy ötven indiai halász, három fehér ember, a többi pedig kishal. Zsákokban.

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.