India Hangja

India világa

A Mahábhárata datálása – Két fogyatkozás 13 nap alatt

2006. június 07. 09:00 - India Hangja

Tárgy


A Mahábhárata háborúját sokan tartják történelmi eseménynek. Az eposz kijelenti, hogy két különösen baljós napfogyatkozás következett be 13 napon belül, nem sokkal a háború előtt. Modern csillagászati szoftver használatával cikkünk bebizonyítja, hogy ezeket a fogyatkozásokat valóban látni lehetett a Kuruksetrán. A cikk néhány lehetséges időpontot javasol a Mahábhárata háborúra.

Bevezetés


A Mahábhárata nagy eposz, és egyike a mai hinduizmus pilléreinek. Története és erkölcsi tanulsága sok-sok nemzedékek óta mély benyomást gyakorol az emberek millióira. Azt mondják, hogy a Mahábhárata háború a Dvápara és Kali Jugák átmeneti időszakában volt. Évszázadok óta probléma, hogy mikor volt ez a nagy háború, és mikor kezdődött el a Kali Juga.

Árjabhata híres régi csillagász, nagy tudós, aki pontosan kiszámította, többek között, hogy a hold mennyi idő alatt kerüli meg a földet. A számításai elég pontosak ahhoz, hogy a műveit alaposan tanulmányozzuk. Árjabhata (476-550) 23 éves korában azt mondta, hogy a Kali Juga 3600 évvel előbb kezdődött, vagyis a háború időpontja Kr.e. 3102 [Aryabhateeya ref-1]). A Mahábhárata háború kb Kr.e. 3130 és 3140 között volt.

A Szúrja Sziddhánta [Ref 2], egy kb. ugyanabból az időszakból származó könyv azt mondja, a nap 54 fokkal volt túl a tavaszi napéjegyenlőségen, amikor a Kali Juga elkezdődött, újhold napján, ami megfelel Kr.e. 3102 február 17/18-nak Uddzsainban (75deg47minE 23deg 15min N).

Varáha Mihira (kb. Kr.u. 560), egy másik híres csillagász, azt mondta, 2526 évvel a Saka időszámítás kezdete előtt (vagy a Salivahana saka, amely Kr.u. 79-ben kezdődött, vagy a Vikrama Saka, amelynek kezdete Kr.e. 57) [Brihat Samhita Ref-3] az alábbi szöveg szerint: Amikor a Szaptarsi (ursa major, Nagymedve) közel volt Mághához, Judhisthíra volt a király, 2526 évvel a Saka időszámítás előtt.

Jelenleg a hagyományos Szanátana Dharma követői azt tartják, a Kali Juga Kr.e. 3102-ben kezdődött, amikor Sri Krsna eltávozott, és hogy a Mahábhárata háború Kr.e. 3138-ban volt. Az ezredfordulós év, 2000 = Kali 5102.

Mint Homérosz Iliásza, a görög eposz esetében, a tudósoknak különböző véleményeik vannak. A két véglet az, hogy a Mahábhárata története teljes kitalálás, a másik pedig, hogy a történelmi tények hiteles feljegyzése. Schliemannak és másoknak már sikerült régészeti úton bebizonyítani, hogy Trója létezett a mai Törökországban, és Homérosz költeményének van történelmi alapja.

Bharatában sokezer év óta folyamatosan élnek, viszonylag nagy népsűrűséggel, és Észak-Bharatában nehéz régészeti bizonyítékot szerezni, hiszen az emberek sok száz nemzedéke élt ugyanazon a területen. Ezért szokás szerint a Puránákban és a Védákban keresik a csillagászati adatokat, hogy az időszakokat meghatározzák. Mint az összes többi ilyen írás - bibliai történetek, skandináv, kínai, japán, egyiptomi, és más dokumentált helyi folklór - esetében, a történelmi igazság valahol az abszolút igazság és az élénk képzelőerő között van. Az objektív vizsgálat segíthet abban, hogy megállapítsuk, a folklór történelmi tény-e vagy sem.

Mahábhárata


A Mahábhárata eposz történetét Védavjásza (vagy Krisna Dvaipájana) írta le, a háború után. Vjásza állította össze a Védák meglevő írásait is. Ez talán a leghosszabb, ennyire régi költemény. A Mahábhárata jelenleg ismert, legrégebbi változatát - a stílusa, a nyelvtan és más jellemzők alapján – valószínűleg a Gupta-korszak előtt írták le. Ez a szöveg nem említi az állatövi jegyeket vagy Rásikat (ez a nyugati koncepció valószínűleg Kr.e. 300 és Kr.u. 200 között került át a Dzsjótisába). A Mahábhárata legrégebbi változatának nyelvi stílusa biztosan nem lehet az alapja annak, hogy meghatározzuk, megtörténtek-e a Mahábhárata eseményei, és mikor.

Valószínűleg sokszor módosították, mint minden szóbeli hagyományt, ahogyan ez a védikus metrumok prozódiájával is történt. Ebben a legrégebbi, ismert változatban 90,000-100,000 vers van, főleg 32 szótagos anustubh metrumban, 18 Parvának nevezett fejezetben [ref-4 and 5].

A Bhísma Parva és Udjoga Parva (a Mahábhárata egyes fejezetei) elég sok csillagászati/asztrológiai leírást tartalmaznak, a háború előtti omenek leírásával együtt. Azt mondja, hogy nagy szárazság volt, leír sok bolygóhelyzetet is. Világosan utal arra, hogy két napfogyatkozás volt a 13. napon, amint azt az alábbiakból láthatjuk. 14 nap, 15 nap, volt már 16 nap, de olyat még sose hallottam, hogy az Amávászja (az újhold napja a 13. napon lett volna. A holdfogyatkozást napfogyatkozás követte a 13. napon, egy holdhónapon belül, stb.

A két fogyatkozás egyedülálló csillagászati megfigyelésnek tűnik. A Mahábhárata szövege azt is megemlíti, hogy a bolygók hátrafelé mozogtak a háború előtt, ls megadja a helyzetüket, 27/28 védikus csillag helyzetére való hivatkozással. A Dróna Parva megjegyzi, hogy Dzsajadrathát sötétben ölték meg, a háború 13. napján, és egyesek azt tartják, ez egy másik rövid napfogyatkozás lehetett.

Ez a cikk alapvetően azokat a nap- ill. holdfogyatkozásokat vizsgálja, amelyeket a Kuruksetrán lehetett látni (ahol a háború zajlott, Új-Delhitől északra, hosszúság 76o 49' kelet, szélesség 29o59' észak) Kr.e. 3300-tól kb. Kr.e. 700-ig, kb. Buddha-Mahávira-Pársvanátha koráig. Megvizsgáltuk a fogyatkozások között eltelt időt, különösen az egyik végétől a másik kezdetéig terjedő időszakot, hogy lássuk, csillagászatilag lehetséges-e két fogyatkozás 13 napon belül. Mindehhez modern csillagászati számítógépes szoftvert használtunk.

Egy másik fontos kérdéssel is foglalkozunk, éspedig hogyan határozták meg a megfigyelők a fogyatkozások között eltelt időt, amikor még nem voltak órák.

Fogyatkozások

Holdfogyatkozás akkor van, amikor a föld árnyéka a holdra esik. Kb 150 holdfogyatkozás van évszázadonként. Holdfogyatkozás csak teliholdkor lehet, és vagy teljes, vagy részleges Továbbá lehet umbral és/vagy penumbral. A teljes holdfogyatkozás 2 óráig is eltarthat, a részleges 4 óráig. A föld sötét felszínén minden megfigyelő láthatja, mikor van holdfogyatkozás. Kr.e. 3500 és 700 között valószínűleg csaknem 4350 holdfogyatkozás fordulhatott elő. Ennek jó része látható lehetett a Kuruksetrán [ref-6].

Napfogyatkozás akkor van, amikor a hold árnyéka a földre esik. Minden évszázadban kb. 240 napfogyatkozás van. Kr.e. 3500- 700 között csaknem 6960 napfogyatkozás volt. Napfogyatkozás csak újholdkor lehet. A napfogyatkozás lehet teljes vagy annular (gyűrűs). Egy teljes napfogyatkozás eltarthat kb. 8 percig, a részleges 115 percig. A hold árnyékából csak korlátozott pár ezer mérföld esik a csaknem 8000 mérföld átmérőjű földre. Ezért a napfogyatkozásokat csak korlátozott területről lehet látni, ahova az árnyék esik. Másutt, bár a nap látható, a fogyatkozás nem látszik.

Fogyatkozásokat kiértékelő, kommutációs szoftver és annak eredményei A csillagászati számítások sokat javultak az elmúlt 30 évben, különösen azért, mert sok felmérést végeztek a holdon és más tudományos projektekben. Nagypontosságú komputer modelleket és szoftvert fejlesztettek ki. Ez az US Naval Observatory's Interactive computer Ephemeris és a kaliforniai Jet Propulsion Laboratory adatbázisai alapján történt. Egy ilyen kód a LodeStar Pro, copyright tulajdonosa Wayne C Annala in 1994 [Ref- 7]. A Lodestar Pro-val ellenőrizték a Kr.e. 2500-1000 közötti történeti nap- és holdfogyatkozásokat, mezopotámiai agyagtábla feljegyzésekről, amelyek jelenleg a British Museumban vannak. Wayne Mitchell elemezte ezeket az adatokat [Ref-8]. Lodestar Pro kiválóan egyezett a ref-8-al.

Fogyatkozások a Kuruksetrán


A számunkra érdekes időszakban, Kr.r. 3500-700 között csaknem 4350 hold- és 6960 napfogyatkozás volt a földön. Ezek közül csaknem 673 nap- és holdfogyatkozás fordult elő párban, kb. 15 naponként, ami durván egy fél holdhónapnak felel meg. E 673 között kell keresnünk a Kuruksetrán látható fogyatkozás-párokat, amelyek 13 napon belül adódtak.

A Lodestar szoftverrel nagyon részletesen meghatároztuk az összes látható nap- és holdfogyatkozást, minden évre, Kr.e. 3500 és 700 között, a kuruksetrai helyszínre. Ezeket táblázatokba foglaltuk és ábrázoltuk. Max. idő két fogyatkozás között (ami szabad szemmel megfigyelhető) kb 379 óra volt, a minimum kb 332 óra.

Kiderül, hogy a Kr.e. 3500-700 közötti időszakban (a juliánus év 0-nak felel meg Kr.r. 4712-ben, egy elképzelt időpontban). A mi tartományunk 1412 juliánus évtől 4012 juliánus évig terjed, ez alatt csaknem 672 fogyatkozás-pár történt a földön, és ezek elvileg láthatóak voltak a Kuruksetrán. Ezek közül csaknem 32 pár 14 napnál rövidebb időszakon belül történt. Azt találtuk, hogy ezek közül sok gyenge penumbral holdfogyatkozás volt, és a napfogyatkozások olyan kevéssé voltak láthatók, hogy felmerül a kérdés, bárki is láthatta-e őket. Hat „13 napos” fogyatkozást vitathatatlanul látni lehetett.

*
Mbh. Udjoga Parva 143.


8. Az a nagy ragyogású, aktív bolygó, a Sanaiscsara (Saturnus) zaklatja a Pradzsápatja csillagot, ez nagy bajt jelent az élőlények számára.

9. Az Angaraka (Mars) bolygó derékszögben halad a Dzsjestha konstellációra, és az Anuradha felé tart, mintha a barátságát keresné.

10. … a bolygók a Csitra ellenében haladnak.

11. Ráhu közeledik a naphoz, amely eltakarta a hold útját, és az égből nagy zajjal meteorok hullanak alá, amelyek földrengéseket okoznak.

29. valamennyi égtáj lángban áll, mintha tűzvész lenne.

*


Bhaktivinóda Thákura azt írja a Srí Krisna Szamhita bevezetésében, hogy a kuruksetrai ütközet Kr.e. 3150-ben volt, a Mahábhárata összeállítása Kr.u. 1000 körül készült el.

Szilágyi Márta
Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.