A csapátit Indiában úgy fogyasztják az étel mellé, mint mi a kenyeret. Az elkészítése némi ügyességet kíván. A kisütéshez nyílt láng szükséges.

Kb. 25 db csapátihoz
1/2 kg liszt, víz, vaj, só

Keverjük a liszthez a sót, és gyúrjunk a meleg vízzel lágy tésztát. A tésztát nagyon alaposan el kell dolgozni. Letakarva pihenni hagyjuk egy órán keresztül. Kicsípünk belőle akkora darabokat, hogy 3 cm átmérőjű golyókat gyúrhassunk. Tegyük a golyót a gyúródeszkára, és lapítsuk össze egy kicsit tenyérrel. Mindkét felét lisztezzük be. Nyújtsuk ki 15 cm átmérőjű, 1,5 mm vastag kerek lappá, vékony lepénnyé. Enyhén lisztezzük be a tetejét.

Gyújtsuk meg a tűzhely két egymás melletti lángját. Az egyikre helyezzünk egy serpenyőt, s helyezzünk bele egy tésztalapot. Fontos, hogy a serpenyő alatt közepes, de inkább kisebb láng égjen. Süssük meg egymás után mindkét oldalát. Akkor jó, amikor a tészta kezd elszíneződni (világosbarna, sárgás foltok jelennek meg, nem feketék.) és felhólyagosodni.

A félig kisült tésztát helyezzük egy rácsra, s tartsuk közvetlenül nagy lángba, s közben, mint a palacsintát dobálgatva forgassuk. Fel fog fújódni, mint egy labda. Ha nincs rácsunk, fogjuk meg egy tortafogó ollóval (vagy más megfelelő eszközzel), és tartsuk a nyílt lángba. Mikután kisült, kenjük be vajjal a tetejét. Az elkészült csapátikat lefedve és egymásra halmozva tartjuk.

Nem fúvódik fel a csapáti, ha
- túl kemény a tészta,
- túlhevült a serpenyő
- nagyon kiszárítottuk a sütéskor,
- valahol kiégettük,
- ha nyújtáskor ragad, vagy meggyűrődött