2001. november 21-én lesz öt éve, hogy a nagy Beatles legenda, George Harrison távozott az árnyékvilágból. Kétségkívül a Beatles-fiúk közül George került legközelebb India spiritualitásához. A „véletlen” műve lehet, hogy családi neve egy érdekes szójáték, ti. Hari a hinduizmusban Isten egyik neve, szó szerint tolvajt jelent, aki elcseni minden bánatunkat. Szabadon fordítva Hari az angol son szóval kombinálva azt jelentti, hogy Isten fia, Hari fia.
1966-ban találkozik a Beatles Ravi Sankarral, a nagy szitármesterrel. A szitár olyannyira magával ragadja, hogy hamarosan Srínagarban egy szitármester mellé telepedik. 1966-ban George Harrison inspirálására a Beatles zenészei visszavonulnak, s a Himalája lábainál fekvő Hrisikésbe menekülnek a világ zaja elől. Hrisikésben többnyire meditációval teltek napjaik. George szabad idejében mindig olvasott. Vivekánanda és Jógánanda Paramahamsa tanításait tanulmányozta akkoriban, s a meditációt a nyugaton is elhíresült Maharisi instrukciói alapján gyakorolta. Az indiai lelki tanítások lenyűgözték George-ot.
Hrisikési éveik alatt George-ék több mint 40 dalt komponáltak. Ezek java része a White Album c. lemezükön, a többi pedig az Abbey Road c. lemezükön jelent meg. Indiát elhagyva George-ban egyértelművé vált az elhatározás: elmélyül az óind tanításokban és feléleszti Istennel való kapcsolatát.
Talán eltökéltsége miatt keresték fel Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád amerikai tanítványai, hogy felkérjék egy zenei együttműködésre: „1969-ben a londoni Radha Krsna templom hívei óind fohászok és mantrák megzenésítésére kértek fel. Így született a Govinda c. nagylemez az Apple Stúdióban. Ezen ősi mantrák megzenésítésének célja, hogy tudassa az emberekkel: az élet sokkal nagyobb jelentőségű, mintsem azt gondolnánk…”
A fiatal amerikai hippikből lett hindu követők nagy hatást gyakoroltak George-ra. A Bhagavad-gítá vált kedvenc könyvévé, s gyakori vendége volt a nyugati hindu közösségeknek. Egy ideofelvételen George földön ülve harmóniumozik, és közben az ősi Hare Krisna mantrát előénekesként énekli több mint fél órán át.
Otthonát is India hangulatával rendezi be. A levegőt a füstölők illata hatja át, házi oltárán az általa tisztelt tanítók képei állnak. A falon pedig ott van Laksmí, a szerencse istennője, az elefántfejű Ganésa és természetesen Krisna, amint Vrindávanban játszadozik a pajtásaival.
Következő lelki üzenetet hordozó munkája az 1970-ben megjelent My Sweet Lord c. lemeze, melynek refrénjében jól kivehető a Halleluja és a Hare Krisna zengése. Ez volt George hozzáállása, az egység hirdetése.
Utolsó éveiben George visszavonul. Egyszerű kertészként folytatja életét. Kertjének művelése jelenti számára a megnyugvást, a meditációt.
1996-ban Madraszba utazik, hogy Ravi Sankarral egy zenei világtörténelmi mérföldkövet alkossanak. Tradicionális indiai mantrákat zenésítenek meg. A Chants of India c. Ravi Sankarral közös nagylemezéről így nyilatkozik: „Legfontosabb munkáim közé tartozik, hiszen az intellektus korlátain túlszárnyalva eljuttatja a hallgatót a transzcendensig. Szabaddá teszi az embert, mindenképpen pozitív hatású.”
2001. november 29-én, családja és barátai körében, a hindu hagyományok szerint Isten neveitől zengő Los Angeles-i lakásán távozott anyagi testéből. Hamvait a szent Gangeszbe szórták.
Fia, Dhani így nyilatkozik George-ról: „Olvastam egy 24 évesen édesanyjának írt levelét, melyet egy turnén vetett papírra. Ezt írja: Önmegvalósult lélek szeretnék lenni. Meg szeretném találni Istent. Nem érdekelnek az anyagi dolgok, sem a hírnév, a valódi célt keresem. Édesanyám, remélem nem aggódsz miattam. – mindezt 24 évesen írta, és eszerint is élt utolsó leheletéig.”
