Az idei szeptember-októberi őszi indiai utam végén adtam magamnak egy-két szabad napot a 12 milliós Delhiben. Bár az indiai nagyváros kevésbé tartozik célállomásaim közé, mégis jól esett beleszimatolni a XXI. század Indiájának a levegőjébe. S ha már Delhi levegőjénél tartunk, egyre jobb a helyzet. A japán és hazai beruházásból folyamatosan bővítik a szuper-modern metrót, így valamivel csökkent a közúti forgalom. Delhiben töltött szabad napjaimon napközben könyvesboltokat kerestem fel, esténként pedig kulturális rendezvényeket.

Így történt, hogy idén már második alkalommal néztem meg az egyik színház már közel ötven éve színen levő Rámájana feldolgozást. Az India hangja olvasói korábban már tájékozódhattak arról, hogy az UNESCO világörökséggé nyilvánította a Rámájana klasszikus előadásmódját, a Rámlílát.

Könyvesbolti látogatásaim is sikerrel jártak. A Motilal Banarsidas az óind irodalom egyik legnevesebb kiadója. Itt találtam rá a Dating the Era of Lord Ram (Az Úr Ráma korszakának meghatározása) című könyvre. A szerző, Pushkar Bhatnagar, tízévnyi csillagászati kutatása eredményeit írja le 2004-ben megjelent könyvében. Megfigyelésének alapja a bolygók ciklikus mozgásából eredő bolygóegyüttállások tanulmányozása.

Valmiki, a Rámájana szerzője Ráma kortársa volt. Abban az időben a bolygók megfigyelése legalább olyan fontos tudomány volt, mint az irodalom vagy a matematika. Így történhetett, hogy Valmiki a Rámájanában pontos leírást ad Ráma életének fontos eseményei közben fennálló bolygóállásokról.

A Rámájana többek között két napfogyatkozást és egy holdfogyatkozást említ. Pushkar megállapította, hogy a szóban forgó holdfogyatkozás, vagyis amikor Hanumán Sri Lankára látogat, hogy megvigasztalja az elrabolt Szítát, az időszámításunk előtt pontosan 5076. szeptember 12-én történt.

Természetesen egy ilyen tanulmány önmagában nem feltétlenül bizonyíték a Rámájana korának meghatározására, de az embert bizonyára gondolkodásra készteti a világtörténelem pillanatnyilag alkotott képéről.