Két katonájával és családi papjával vadászni indult a király. Ez a bráhmana arról volt híres, hogy mindenre azt válaszolta: Ahogy történnek a dolgok, úgy van jól.

Az erdő sűrűjébe érve a király bozótvágás közben véletlenül levágta az ujját. A kétségbeesett királyhoz így szólt a bráhmana:

– Akkor az úgy van jól, hogy börtönbe záratlak, ha szerinted jó az, hogy levágtam az ujjam. Katonák, vigyétek ezt a csirkefogót! – kiáltotta.

A király egyedül folytatta útját a veszélyes erdőben. Nemsokára fanatikus Káli imádókkal találkozott, akik a régi időkben állatáldozatokat mutattak be, de most egy embert akartak áldozni Kálinak. Ostoba módon arra gondoltak, Káli a nagyobb értékű áldozatot bizonyára jobban fogja jutalmazni, mint az állatáldozatot. A király épp kapóra jött nekik, ezért elfogták, hogy feláldozzák.

Már éppen javában folytak az előkészületek, amikor a Káli imádók főpapja észrevette, hogy a fogolynak hiányzik egy ujja:

– Eresszétek el, hozzatok másikat! Kálinak csak tökéletes áldozatot mutathatunk be!

A király hazaérve tüstént a börtönbe sietett, hogy bocsánatot kérjen a brahmanától.

– Mindenben igazad volt – mondta megilletődötten, – nagy szerencsém volt, hogy levágtam az ujjam, különben most a fejemet vágták volna le. De mégiscsak hibádzik ez a "minden úgy jó, ahogy történik" elmélet! Ugyan mondd meg, abban mi a jó, hogy börtönbe kerültél?

– Nekem mind a tíz ujjam megvan, s ha nem vetsz börtönbe, engem áldoztak volna fel Káli oltárán – szólt a bölcs bráhmana.