Futok, mint a saját illatától megvadult pézsmaszarvas vágtat az erdő árnyai alatt.
Az éj május derekának éje, a szellő dél szellője.
Elvétettem az utat, és kószálok: keresem az elérhetetlent, s megtalálom, amit nem kerestem.
Kipattan a szívemből, s táncra perdül legszebb álmom.
A ragyogó látomás tovalibben.
Szeretném megragadni erősen, de elsiklik előlem, és tévútra vezet.
Keresem az elérhetetlent, s megtalálom, amit nem kerestem.
Rabindranath Tagore: Tizenötödik vers a Kertész ciklusból
Fordította: Kopácsy Margit