Nagy lélek volt. Gandhi 1869. október 2-án született. Október a mérleg hava. A mérlegeknek rendkívül fejlett az igazságérzetük, törekvésük a béke megteremtése és fenntartása. Gandhi elve, hogy az igazság elérésének eszköze az erőszak nélküli passzív ellenállás.

Polgári engedetlenségi mozgalmat indított, amely egész Indiát mozgósította, és térdre kényszerítette a briteket. India függetlenségét bambuszbotjára támaszkodva egy szelíd, saruba és ágyékkötőbe öltözött kérlelhetetlen öregember vívta ki. A „mahátma” nagy lelket jelent, a hívei nevezték el így.

Tavaly a tévé székház elleni támadáskor vettem elő a Gandhi életéről és politikai pályafutásáról készült filmet. Gandhi jómódú család sarjaként született, majd Angliában tanult jogot. 1893-ban egy indiai cég jogtanácsosaként Dél-Afrikába utazott: a film azzal kezdődik, hogy az első osztályon utazó friss diplomás jogászt a bőre színe miatt a kalauz leszállítja a vonatról. Dél-Afrikában ekkor a hinduk másodrendű állampolgárként éltek, külön igazolványuk volt. Gandhit a megkülönböztetés igazságtalansága felháborította, és a hindu közösség szószólója lett. Itt alkotta meg politikai filozófiáját, az erőszak nélküli ellenállást. A híres „együtt nem működéssel” az igazságtalan, megkülönböztető törvényekkel szembeszegülve a hindu kolóniának Dél-Afrikában egyenjogúságot vívott ki.

1915-ben tért vissza Indiába, ahol a függetlenségi mozgalom vezére lett. India ebben az időben brit koronagyarmat volt az első világháború következtében gyorsan fejlődő iparral. Az osztalékok azonban Londonba, a külföldi tőke milliomosaihoz áramlottak, esetleg az indiai milliomosok vagyonát gyarapították. Eközben Kalkuttában, a paloták városában a munkások nyomornegyedekben éltek, amelyről a korabeli jelentések így szóltak: „az asszami teában évről évre milliónyi indiai verejtéke, éhsége és elkeseredettsége gyűlik össze”. A parasztság olyan fejadagokon élt, amelyen egy patkány sem élne öt hétnél tovább. A középosztályt és az értelmiséget a munkanélküliség és a deklasszálódás fenyegette, és mivel a hagyományaitól elszakadt, sem a múlt, sem a jövő nem kínált számára reményt. Voltak, akik sápadtan és kínlódva a Nyugatot utánozták. A nagy tömegekhez képest csak néhány mérnök, orvos és ügyvéd volt sikeres.

Ekkor jött Gandhi, aki felismerte, hogy Indiának kenyér kell és só. Zarándokútjain bejárta India falvait és szembesült az egész országot érintő súlyos válsággal. Meghirdette az angolokkal szembeni ellenállást. Leghíresebb tüntetése a só-menetelés volt, amikor a tengerparton indiaiak milliói párolták a sót, holott ez a tevékenység akkor brit monopólium volt, ezért törvénysértésnek számított. Harcának egyszerű jelképe volt a rokka. Hívei sorra cserélték le – az indiai textilből brit gyárakban készült – öltözéküket, és hagyományos indiai ruházatot öltöttek.

Tanításának lényege a félelemnélküliség állapota. Az ősi hindu könyvek tanítása szerint az egyén és a nemzet legnagyobb adottsága a félelemnélküliség. A nép vezetőinek feladata, hogy félelemnélkülivé (abhaja) tegyék az embereket. „Mi indiaiak minden nehézség nélkül elképzelhetjük, hogy háromszázmillió emberi lénynek nem kell félnie százezer angoltól.”

Az erőszak nélküli ellenállás azonban nem passzivitás, sőt ellenkezőleg, a legnagyobb fokú aktivitás, amely viszont nélkülözi az agresszív elemet. Cselekvés a tömegek javára. „Az erőszak nélküliség tehát alkalmazásában nem egyéb, mint jóakarat minden élettel szemben. Tiszta szeretet. Fölleltem a hinduk szentírásaiban, a Bibliában és a Koránban.”

Indiának szerencséje volt, hogy Gandhi Angliában tanult jogot. Első dél-afrikai igazolvány-égetéséhez tanúnak hívta a brit sajtót - amitől a brit uralkodó osztály rettegett -, amely azután végigkísérte valamennyi megmozdulását. A só-menetelésről készült filmhíradók híressé tették. 1931-ben a brit nemzet megdöbbenésére Mahátma Gandhi bevonult a Buckingham-palotába, hogy ágyékkötőben együtt teázzon az uralkodóval. „A király annyi ruhát viselt, hogy elég volt mindkettőnknek.” Gandhi Angliába egy maroknyi követőjével meg egy kecskével érkezett, aki napi tejadagját biztosította. Találkozott Charlie Chaplinnel, George Bernard Shaw-val, a canterburyi érsekkel, szénbányszokkal, textilmunkásokkal, akik biztosították szolidaritásukról, egyszóval mindenkivel, kivéve Churchillt.

„Először megtűrnek téged, később nevetnek rajtad, később harcolnak ellened, majd győzöl.”