A jóga gyakorlója mindig legyen úton, éljen koldulásból és abból, amit a szemétben talál. Ott kolduljon, ahol már nem száll fel füst, ahol a parázs már elhamvadt, olyanoktól kérjen, akik már ettek – de még ezt se tegye rendszeresen.
Lehet, hogy az emberek megvetik vagy kigúnyolják az életmódja miatt; a jógi azonban járjon továbbra is a helyes úton, önfegyelmezetten, hogy be ne szennyeződjön.
Először vizet vegyen magához, egy ideig elmélkedjen hallgatagon, majd végezze el az első felajánlást a pránának nevezett életlevegőnek.
A második felajánlás az apána, a harmadik a szamána, a negyedik az udána és az ötödik a vjána nevű életlevegőké.
Miután elvégezte ezeket a felajánlásokat, szíve szerint élvezheti az étel fennmaradó részét. Miután ismét vizet vett magához és kiöblítette a száját, érintse meg a szívét (és gondoljon a Legfelsőbb Úrra).
A kolduló szerzetes öt legfontosabb fogadalma a következők: tartózkodás a lopástól, cölibátus, teljes lemondás, vágynélküliség és nem-ártás (ahimszá).
Haragnélküliség, engedelmesség a lelki tanítómesterrel szemben, tisztaság, mérsékletes étkezés, a szentírások kitartó tanulmányozása – ez a jól ismert öt parancs (nijama).
Az első dolog, hogy a jógi megszerezze azt a tudást, amely a célhoz vezet. A mindenféle világi tudás azonban kétségkívül akadály a jógában.
Fel kell ezt ismernie a tudásra sóvárgónak (trsita), különben még ezer világkoron át sem sajátítja el azt, amit igazán érdemes tudni.
A jógi uralkodjon a haragon, táplálkozzon mértékletesen, fegyelmezze meg az érzékeit. Zárja el a test kapuit az értelemmel (buddhi), és a meditáció révén csillapítsa le az elmét.
A nyelv megfékezése, a cselekvés megfékezése és az elme megfékezése – ezt a hármat nevezik mesteri eredménynek. Az a nagy aszkéta, aki hibátlanul gyakorolja ezt a három megfékezést.
Kedves királyom, ki az, aki kedves, ki az, aki nem kedves annak, aki nem a jó és rossz, valódi és illuzórikus jelenségeket, hanem csak az átmát (lélek) látja?
Az, akinek értelme megtisztult, aki számára ugyanaz az arany és a sár, aki minden lénnyel szemben egyformán viselkedik, aki elérte a legmagasabb állapotot, amely örök, elmúlhatatlan és transzcendentális, az nem fog ismét megszületni.
Aki teljes összpontosítással elmélyed az abszolút igazságban, figyelmesen, tisztán, önfegyelmezetten és nagy extázisban – az ilyen nagy lélek (mahátmá) sikeresen gyakorolja ezt a jógát, végül pedig elnyeri a felszabadulást.
