16 napos indiai utunk végső napjait töltjük Hrisikésben. Utunkat természetesen Vrindávanban, a hinduk Jeruzsálemében keztdük. A résztvevők, mint általában, most sem hittek a szemüknek: időutazás vagy egy különleges varázslat? Hol vagyok, mit keresek én itt? Mi ez az egész, egy rémálom, vagy maga a mennyország? Ilyen ellentmondásos kérdések merülnek fel az emberben India szent földjére lépvén. A kultursokk után, megismerve a romos épületek és a koszos utcák mögött rejtőzködő értékeket, látva a csillogó tekinteteket, mélyen gondolkodóba esik az idegen földön, s mégis hazainak tűnő Indiában kutatgató hazánkfia.
Tadzs Mahal, aztán szemét. Pompa és szegénység. Szó, mi szó, van min gondolkodni, de milyen nagy szerencse, ha valakinek van kedve gondolkodni! Annyi biztos, hogy a mostani 10 fős csoportra is egy életre szóló bélyeget nyomott a misztikus India. Ha majd a körúton dugóba kerülünk, vagy mielőtt bármi miatt is panaszkodunk, biztosan mindenkinek eszébe jut egy egyszerű, jámbor indiai mosoly, az elégedettség jele. Ez a legnagyobb varázslat.
Üdvözlet Az India Hangja olvasóinak Indiából: Leveles Zoltán.