Indiából jelentkezem. Néhány perccel ezelőtt jöttem el a hrisikési Ganga-púdzsáról. Aki járt már Hrisikésben, az tudja, miről beszélek. Az év mind a 365 napján este fél hétkor több száz, olykor több ezer ember jön össze Hrisikésben, a Paramarth Niketan ásram lépcsőin, hogy a Himalája szelével együtt alázúgó szent Gangeszt ünnepelje.

A Gangeszt milliók dicsőítik nap mint nap, a forrástól egészen a Bengáli-öbölig. Ezt teszik a fiatalok, a szülők és a nagyszülők is, így imádjak a szent folyót évezredek óta. Meg kell, hogy mondjam, számomra egész Indiában Vrindávan és a hrisikési Gangesz imádat mutat leglényegretörőbben az évezredek mögé, ez a két hely minden alkalommal újabb és újabb reménnyel tölti el szívem: érdemes élni, érdemes rajongani az életért.

Kutass az önvaló után, létezik, amit keresel. Ne csüggedj, a múltban mar sokan rátálaltak a titkos ösvényre, csak kutass! – szól a belső hang. Ilyen nagy hátassal van ram Hrisikés és Vrindávan. Mondom ezt annak ellenére, hogy az esti szürkületben, a gyönyörű Gangesz partján otromba, több ezer wattos reflektorok szórják szerte a fényt, szemből pedig, – éppen a hömpölygő Gangeszt eltakarva – a TV operatőrje világit a Gangeszhez éneklő tömeg szemébe.

Ha nyugati emberek szerveznek a Gangesz imádat szertartását, bizonyara ez nem így lenne. Akkor bizony a reflektorok helyett hangulatos fáklyák, sejtelmes derítőfények csalogatnak az idelátogatót. Az is bizonyos, hogy a hangfalak torzítása nem kínozná a füleket, ti. az indiaiak olyannyira túlhangosítják az egyébként fülbemászó rága alapú zenét, hogy nem kis megpróbáltatás vegigülni a közel egy órás szertartást. De a nyugatiak nem szerveznek Ganga-púdzsát...

Mégis odaül az ember a Gangesz partjára, az üvöltő zenéhez, a vakító reflektorok közé. Ellenállhatatlan az évezredek varázsa és a Gangesz elsöprő ereje.

Vrindávanról is meglehet a nyugati ember véleménye: mocsok, bűz, romok, nyomor. Meg az is felmerül a nyugati elmében, minek kellene bárkinek is odamennie? Kérdések sora a válasz: miért szól az indiai klasszikus táncok nagy része Vrindávanról és Krisnáról? A korai indiai szépirodalom témája miért Vrindávan? A védikus irodalom miért beszél Vrindávanról?

Vrindávan egy élő törtenelemkönyv, ahol előbetekintést nyerhetünk az óind kultúrába. Való igaz, nem úgy kellene kinéznie, ahogyan kinéz. De mégis kinéz valahogyan. Hány és hány korai kultúra vált enyészetté... Vrindávan pedig, mégha romjaiban hever is, mégha koszos is, de él. Biztató jel mindemellett, hogy egyre több épületet újítanak fel, s láss csodát, megjelentek az utcai kukák is. Van hát remény...

Más. Hrisikésben a Ramjhula híd tövében évek óta él egy vak koldus. Hat évvel ezelőtt láttam először. Ott ül reggel, ott ül este, egyenes háttal, és percenként többször elzengi Ráma dicsőítését: dzsáj dzsáj Rám, dzsáj dzsáj, dzsáj Rám. Mikor Hrisikésbe érkezem, a Gangeszt átívelő keskeny hídon gyalogolva mindig azon gondolkodom, hogy vajon még mindig ott lesz-e a dzsáj rámos koldus. És még mindig itt van. Itt ül a Gangesz partján, és folyamatosan Rámán meditál.

A minap olvastam az újságban, hogy halálra böjtölte magát egy dzsaina asszony, akiről gyógyíthatatlan betegsége miatt lemondtak orvosai. A dzsaináknal ez egy megengedett rituális, lelki öngyilkosság. Az asszony a száraz böjt 14. napján lehelte ki lelkét. (megj. a suliban azt tanultuk, hogy max. 7-8 napig élhet az ember víz nélkül...)

Egy másik hír pedig arról számolt be, hogy egy hindu hamvasztásnál 30 embert állított elő a rendőrség bűnrészesség vádja miatt. Az történt ugyanis, hogy a 102 éves férj hamvasztásán 92 éves felesége férje halotti máglyájába vetette magát. Köztudomású, hogy az efféle rituális öngyilkosságot ma már a törvény bünteti Indiában. Az özvegyek ilyenféle öngyilkossága, a szati egyébként a feleségnek a férje iránt érzett szeretetéről ad tanúbizonyságot. Az önmagát tűzbe vető özvegy a hinduk hite szerint a túlvilágban a férjével azonos helyre kerül. A rendőrség szerint a jelenlevők azért váltak bűnrészessé, mert nem akadályozták meg az özvegy halálát.

Egyébként az ország Mahatmá Gandhi október 2-i születésnapjára készül. Az India Hangja október 4-én fejezi ki tiszteletet India atyja előtt Gandhi Delhiben, a Jamuná folyó partján fekvő síremlékénél.