Nagy-nagy rémek űztek,
már mindent bejártam:
végső menedéknek
Istennél megálltam

S lám az Isten nékem
sziklaszilárd vért lett,
gond meg nem találhat,
baj hozzám nem érhet,

mert az Isten nékem,
Míg másnak csak támasz,
nekem menedékem,
végső menedékem!

Míg örömben jártam
Nem leltem meg Isten
Rá csak most találtam,
Hogy elveszték mindent.

Rátaláltam én is
Szörnyű-szörnyű búban
Atyai szavára
most, hogy rászorultam
nagyon rászorultam.