Mikor elhagytak, Mikor lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép tüzes nappalon, De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghat ifjúságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.